1. rész

Csütörtök reggel volt. Már mindenki készen volt és reggelizett, csak Amy nem. Andrew-t telefonon hívták, így ő nem sokat evett. Brittany és Nathan anyjukkal szemben ültek és beszélgettek.
- Anyu, ma délután átjöhetnének a csajok? Muszáj sütit csinálnunk a kampányhoz. - győzködte Britt, aki újra indul a diákigazgató választáson.
- Persze, Britt, de én is segítek, ha szeretnéd.
- Most, hogy mondod azt a fehér csokigolyós izét megcsinálhatnád. Az annyira finom.
- De hát annak csak az alapját 4 óra, mire megcsinálom.
- Anyu, kérlek. Ez nekem nagyon fontos.
- Rendben, majd este előkészítem.
- Na és most beszéljünk a fontos dolgokról! - szakította félbe őket Nathan. Brittany összehúzott szemekkel nézett Nate-re. - 2 hét múlva 13 leszek. Szeretnék egy nagy bulit.
Costans úgy nézett rá, mintha azt mondaná: Ne is álmodj róla!
- Akkor egy kisebb méretű bulit, úgy 30-35 emberrel? - kérdezte félve, remélve, hogy az anyja beleegyezik.
- Megbeszéljük. - válaszolt komolyan és fiáról újra a tányérra nézett.
- De anya, mindig azt mondod, hogy majd megbeszéljük, megbeszéljük, de mikor beszéljük meg?
- Nem késtek el a suliból?
- De, de Amy még mindig nincs készen! - a lépcsőhöz ment. - Amy, még ma készen leszel?
- Mindjárt megyek! - hangzott egy ordítás lefelé.
- Fél órával ezelőtt is ezt mondtad!
- Hagyd már, mindjárt kész lesz. - fogta meg Brittany vállán Costans. - Reméljük. - tette hozzá.
- Nem fogok miatta elkésni.
- Majd szólunk Jean-nak, hogy vezessen gyorsabban. - mondta, majd elindult a konyha felé.
- Még mindig nincs készen? - lépett mellé Nate.
- Nincs, de ha nem lesz itt ... - nem sikerült végig mondania, mert meglátta, hogy Amy rohan lefelé a lépcsőn.
- Már indulhatunk is!
- Tessék, itt a pénz kajára. - mondta Costans.
- Köszi, anya. Szia. - majd elmentek.
A kocsiból először Nate-t rakták ki, az általánosnál, majd siettek, hogy el ne késsenek.
- Feleslegesen készülődtél ennyit, mert reggel úgyis edzésed lesz, nem? - mondta Brittany Amy-nek miközben kiszálltak a kocsiból. Amy csak egy grimasszal válaszolt, majd el is váltak útjaik.

Eközben otthon Costans épp eltakarította a srácok reggeliét, mikor Andrew befejezte a telefonálást.
- Sajnálom szívem. Tudom, hogy nem szereted, hogy az asztalnál felveszem a telefont, de ez most fontos ügy volt.
- Semmi gond. Fejezzük be a reggelit.
- Rendben.
- De mi volt az a fontos ügy?
- A Stupor Boys-nak most és véget a turnéja. Holnap lesz a koncertjük a városban, de van egy nagy gond a helyszínen.
- Mi történt?
- Az erősítők használhatatlanok és a háttéreffektusokról a papírt sem kapták meg.
- Hát az elég nagy baj. Mit fogtok csinálni?
- Új hangerősítőket kell szereznie a aréna igazgatójának, különben nem lesz koncert.
- És ezzel mi a probléma?
- Nincs rá pénzünk. A koncertből lenne rengeteg, de ha elmarad, akkor soktól esnek el.
- És akkor mi lesz?
- Az eladott jegyekből befolyó pénzt csak a koncert után lehetne megkapni és elosztani, de kénytelenek leszünk ma délután, hogy holnapra végezzenek a beszerelésével és a főpróbát is máról át kell rakni holnapra, ha ma azt csinálják a színpadon.
- És a fiúk lehet fáradtabbak lesznek este, ha még délelőtt is próbálnak.
- Igen, ez meg a másik. Apropó szívem, tudnál intézni nekünk egy asztalt délre. Ezt meg még egy-két dolgot meg kell beszélnem a fiúkkal.
- Persze, elintézem.

Amy az edzésen ma nagyon jó időt úszott, 1 perc 2 mp alatt 200 métert. Ő a csapat legjobbja. Kiskora óta úszik és imádja. Az öltözőben a lányokkal arról beszélgettek, hogy lesz egy verseny 1 hónap múlva és hogy vajon kik fognak menni.
- Te biztos mész, Am. Te vagy a legjobb.
- Lehet, de sajna a jegyeim miatt, lehet, hogy kivesznek a csapatból. Alig állok 3-asra néhány tantárgyból, és ha lentebb csúszok, nekem annyi.
- Nem tehetnek ki a csapatból! Akkor sosem nyerünk.
- Tudom, muszáj lesz tanulnom. Sajna nincs olyan agyam, mint Britt-nek.
- Lányok! Egy kicsit figyeljetek rám! - toppant be az edző. - Jövőhét utáni héten edzőtábor lesz. Kiválasztottam, akiket mindenképp akarok, hogy jöjjön. Ott majd kiválasztom, hogy ki lesz az a 6, akit viszek jövő hónapban a versenyre, mert mint tudjátok, ha azt megnyerjük, megyünk a világbajnokságra.
Nagy sikítozás támadt az öltözőben, mindenki reménykedett, hogy mehet, Amy is.
- Akkor szólítom azt a 16 embert. Először is Amy Tailor. Gyere, kérlek. Ezt a papírt - mutatta fel, hogy mindenki lássa - adjátok oda a szüleiteknek, nekik is alá kell írni, hogy elengednek. - Amy-nek elgörbült a szájáról a mosoly.

A nagyszünetben Amy megkereste testvérét, hogy elmondja neki, mi történt. Brittanyék nagyban kampányoltak a folyosón. Plakátokat ragasztottak fel, különböző feliratokkal és egy nagyon ütős szlogennel, amit Andrew-val sikerült kitalálniuk.
- Britt! - fogta meg háttal álló testvérének a vállát. - Képzeld beválogattak az edzőtáborba!
- Ez nagyszerű, Am. - nem fordult meg, továbbra is azt nézegette, hogy hová tudna még plakátot ragasztani.
- Tudod te, mit jelent ez? Ha ott kiválasztanak, amit valószínűleg megtesznek, akkor mehetek jövő hónapban a versenyre és ha azt megnyerjük...
- Am! - vágott közbe - Szerintem ne éld bele magad. Ahhoz, hogy elmehess a táborba anyának alá kell írnia a papírt és tudod, hogy mit mondott, amikor megtudta, hogy kettest kaptál matekból.
- Igen, nos... beszélhetnél vele. - erre elkerekedtek Brittany szemei, majd komoly arccal azt felelte:
- Nem! Szó sem lehet róla!
- De kérlek.
- Talán, ha javítanál. Akkor biztos elengedne. Csak egy jó jegyet kell hazavinned. Szerintem az úszásnak sem ártana.
- Britt kérlek. Nekem ez nagyon fontos.
- Akkor tegyél érte! Nézd, Am, most igazán nem érek rá. -majd megfordult és elkezdte felragasztani a kezében lévő plakátot.
Amy pedig elsétált, de nem olyan arcot vágott, mint aki feladja. Brittany végigkövette a szemével Amy lépteit, miközben mosolyogva rázta a fejét.

Andrew közben a srácokkal találkozott az étteremben.
- Cső, Andy. - ütött egy kicsit a hátára Will.
A többiek is köszöntek és leültek.
- Szóval, mit akartál velünk megbeszélni? - tért a lényegre Ben.
- Az délutáni főpróbát át kell tennünk holnap délelőttre.
- Az nincs későn? - krdezte Jason.
- Miért kell egyáltalán áttenni? - érdeklődött Josh.
- A helyszínnel van egy kis probléma. Elromlottak az erősítők. Nem lehet őket megjavítani, újat kell venni. Ezért hamarabb megkapjuk a pénzt is, ahogy az aréna igazgatója is. Abból vesznek újat.
- És ez minket azért akadályoz meg, mert...? - hajolt előre karba tett kézzel Will.
- Mert nem egy-két perc, mire összeszerelik. - mondta nyugodtan Tyler.
- Egész délután eltarthat. - helyeselte Andrew. - Ne haragudjatok srácok, tudom, hogy ez nem valami jól alakult, de megoldjuk.
- Semmi gond, Andy. Nem a te hibád. - jegyezte meg Josh.
Ekkor egy pincérnő ment oda hozzájuk:
- Mit hozhatok?
Tyler Spirte-ot, Jason, Dustin és Will Cola-t, Ben és Josh pedig vizet kértek. Andrew szintén csak vizet ivott. Ebédre a shéf ajánlatát rendelték és Andrew külön megkérte a pincérnőt, hogy a felesége maga hozza ki az övét. A pincérnő tudta, hogy kicsoda ő, ezért boldogan megrázta a fejét.
- Azt mondják ez a hely a világranglistán az első 3 között van. - nézett körbe Dustin - és hogy világszerte több étterme is van a tulajnak - majd Andrew-ra nézett.
- Gyakran eszel itt? - érdeklődött Jason.
- Csak néha, ha úgy érzem most már tényleg kell egy kis pihenő. Így együtt tudok enni a feleségemmel.
- Itt dolgozik a nejed? - Will meglepődött.
- Az egész étterem az övé és ő a shéf is.
- Gratulálunk a sikereihez! - jegyezte meg édesen Jason.
- Miért nem említetted még soha? - kérdezte Dustin.
- Mert nem a ti dolgotok. - ivott egy-két kortyot. - Ami viszont azt illeti, mielőtt találkoztunk hívott a szállodátok.
A fiúk, mint a kis angyalok rögtön elkapták a tekintetüket. Egymáséval sem álltak le, mindenki egy tárgyat bámult. Tudták miről van szó. Andrew elnevette magát, a fiúk pedig mosolyogtak.



Az órák után Brittany elbúcsúzott a barátitól és elmondta, hogy mikorra jöhetnek. Amy is elköszönt és a folyosón találkozott testvérével. A kocsihoz mentek és útközben felvették Nathant.
- Mi újság, öcskös? - kérdezte Britt az anyósülésről.
- Tudod meséltem múlthéten arról a Daren gyerekről...
- Igen, az új fiú, aki máris bandavezér lett és mindig csak a baj van vele, megint mit csinált?
- Belém kötött.
- Am! Állj meg! - hátrafordult öcséhez. -Visszamegyek, beszélek vele!
- Ne! - tiltakozott, még a tenyerét is kitartotta maga elé. - Majd én elintézem. Engem nem ijeszt meg az a srác. Azt hiszi olyan jól kosarazik, hogy ő lehet a csapatkapitány... - grimaszolt és az ablak felé fordult, még a hangját is elváltoztatta.
- És jó a srác?
- Tud kosarazni, de nem olyan jó mint én. Még csak a közelemben sincs a srácok szerint. - majd ismét nővérére nézett. - Szerintem se. - mosolygott elégedetten.
Mikor hazaértek, mindenki felment, hogy átöltözzön. Mikor ez sikerült, lementek. Brittany a konyház készítette elő, Nathan kosarazni ment a kertbe, Amy pedig kirontott az ajtón. Brittany csak egy ajtócsapást hallott, amikor Amy elhagyta a házat. Sejtette hová ment, de nem igazán érdekelte. Inkább a saját dolgával foglalkozott.

Az étteremben a fiúk még mindig szótlanok voltak és úgy csináltak, mintha az étterem nézegetés közben meg sem hallották volna, amit a menedzserük mondott.
- Komolyan ezt akarjátok csinálni, fiúk?
Josh válaszolt volna, amikor egy lány rontott be előkelően az étterembe. Egyenesen a konyhába. A fiúk tekintete rá szegeződött.
- Srácok! Azt mondták, hogy a foglalást még végig teljesítik, de miután szerda délután kiköltöztök már soha többet nem lakhattok ott. Ami probléma, hiszen itt lesz a képzésetek a télen és addig maradnotok kell. Januárban pedig újra visszajönni és egészen áprilisig maradni, mert utána újabb koncertek jönnek. A kérdés, tehát, hogy hol fogtok lakni?
A pincérnő kihozta az ételt és a srácok úgy érezték megmenekültek, egyenlőre. Majd a lány ismét feltűnt, édesanyjával. A fiúk újra őket nézték.
- Anya, kérlek!
- Nem írom alá!
- De miért nem?
- Óh, nem is tudom. Emlékszel a matek kettesre?
- De anya! Ez a világbajnokságra visz!
- Tudom kicsim, hogy ez a nagy álmod. - fogta meg mindkét kezével Amy arcát - De ha nem hozol legalább egy négyest, attól tartok le kell mondanod róla.
- De anyu!
- Jövőhéten úgyis írtok, nem? Ha legalább 4-es lesz, aláírom! - majd Costans a férje ebédjével a kezében elindult a banda felé. Amy pedig csalódottan sóhajtott egyet és elment. A fiúk tudták, hogy a felesége fogja majd kihozni Andrew ételét, de meglepődtek, mikor az a nő közeledett feléjük, aki a lány anyának szólított.
- Szóval, akkor ő... a lányod volt? - mutatott Will a lányra, miközben az kiment.
- Úgy tudtam csak egy fiad van. - jegyezte meg Benjamin.
- Nem, csak a mostoha lányom, bár úgy szeretem, mintha a sajátom lenne. Ő a nagyobbik, Amy.
- Szóval van még 1?
- Igen, Brittany, ő csak egy évvel fiatalabb Amy-nél. Meg van egy kis srác is, Nathan, ő pedig 13 éves lesz 2 hét múlva.
A fiúk összenéztek és mosolyogtak. Mindannyian egyre gondoltak.
- Fiúk! Eszetekbe se jusson! - Andrew is tudta. A fiúk elnevették magukat.
- Micsoda? - jött meg Costans.
A fiúk köhentettek egyet és mosolyogva néztek a nőre.
- Hello, Costans Benchley- Winslow.
- Neked Costans Benchley a feleséged? - kérdezte Dustin meglepődve.
Costans mosolygott, Andrew pedig elpirult, a többi fiú mind nevetett a kérdésen.
- Azta, Andy. Te nagyon király vagy! - mondta és kezet nyújtott Costans-nak. - Dustin Caldwell. örülök, hogy megismerhetem.
- Részemről a szerencse, Dustin.
A fiúk is sorra bemutatkoztak.
- William Lowell.
- Josh Goldwin.
- Benjamin Hollis.
- Tyler Hill.
- Jason Villegas.
Mindannyian kezet fogtak Costans-szal.
- Örülök, hogy végre megismertelek titeket fiúk, de sajnos vissza kell mennem dolgozni.
- Rendben, drágám.
Costans nyomott egy puszit férje szájára, majd azt mondta:
- Otthon találkozunk. - visszament a konyhába.
- Szóval srácok! Mi lesz a szállással?
- Nem hiszem, hogy csak egy szálloda van Chicago-ban! - jegyezte meg Will.
- Nem, de amikor választottunk 2 szállodát mondtatok, hogy megszálltok benne, az egyikből kitiltottak, a másikat pedig eladták és akik megvették lebontották. Szóval megérte? Remélem jó buli volt!
- Nem beszélhetnénk meg ezt evés után? - mosolygott Jason.
- Nem, mert akkor valamelyikőtök eljátssza, hogy sürgősen hívják a bandát valahová és elmentek. Tudom, mert én tanítottam. De attól még mindig nincs hol megszállnotok. Úgyhogy nincs megoldva a helyzet.
A srácok alázatosan lehajtották a fejüket.
- Tudjuk, Andy. - hajolt előre Josh és Ben.
- Teljesen igazad van. - mondta Ben.
- Megérdemeljük, hogy leszidj minket! - folytatta Josh.
- És nagyon sajnáljuk. - fejezte be Ben.
Ettől Andrew kicsit megkegyelmezőbb volt.
- Nem tudjuk átrakni valahová a tréninget? - hozta fel Will.
- Nem, itt vannak a legjobb tanárok, na meg New Yorkban. De te sem kérheted Andrew-t, hogy itt hagyja a családját. - mondta Tyler.
- Pláne azok után, amit eddig értünk tett. - Jason is csatlakozott.
- Akkor mi legyen, srácok? Hová megyünk? - érdeklődött Dustin.
- Inkább hálásnak kellene lennie a szállodának, hogy ott szálltunk meg. Mi vagyunk a legfelkapottabb tinibanda és nekik nagyon jó reklám, hogy ott szállunk meg. - mondta Will. A srácok egyet értettek, de tudták, hogy Andrew-nak van igaza.
- Majd én megoldom. - szólt Andrew. - Csak egyetek! És holnap fél 10-re gyertek próbára!

Miközben Amy hazafelé ment felhívta Brittanyt, aki éppen a csajokkal sütötte a sütiket és közben a Stupor of Boys legújabb számát hallgatták, a Blazing Dance-t. Igazán fülbemászó dal és mindegyikük tudta. Imádták a fiúkat és a számaikat. Poptól Rockon át minden félét játszottak. Csajok milliói őrültek meg értük. Köztük Amy, Brittany és a barátnőik is. A rockos számaikat sok fiú is nagyon bírta.
- Britt, igazad volt. A matek 2-es miatt nem írja alá.
- Én mondtam neked, Am. Javítanod kell.
- Azt mondta, hogyha jövőhéten megírom a dogát négyesre, akkor aláírja.
- És mikorra kell leadni a papírt?
- Szerda délutánig, pont a doga utáni napon. Nem is biztos, hogy kikapom addig.
- Az szívás.
- Kösz, Britt. Ezt én is tudom. Még Andrew-val sem tudtam beszélni. Egy csapat fiúval tárgyalt, bár annyira siettem, hogy azt sem tudom, kik voltak azok.
- Nézd, Am. Mit akarod mit tegyek? Tanulj! Maximum megkéred Mrs. Kesey-t hogy a tiédet előbb javítsa ki, vagy hívd be anyát, hogy beszéljen Mrs. Kesey-vel.
- Kérlek, próbáld meg meggyőzni anyát! Kérlek!
- Mondtam már, hogy nem. Különben is mikor lenne időm beszélni vele? Délelőtt suliban vagyunk, délután jön haza, akkor meg a sütit csinálja. Jövőhéten kedden és csütörtökön éjszakás, a többi nap pedig jönnek a csajok, hogy segítsenek.
- Kérlek, Britt. Nekem ez nagyon fontos.
- Na jó, meglátom mit tehetek. - forgatta a szemeit.
- Köszönöm, az adósod vagyok.

Este amikor Costans a híres előkelő süteményt csinálta, amivel bárkit bármire rávesz, Brittani sétált le a lépcsőről, hogy beszéljen az anyjával. Costans észrevette:
- Szia kicsim! Látom szépen feltakarítottatok. Csillog villog a konyha. De hol vannak a sütik? - nézett a lányára.
- A kerti kis konyhában.
- Mennyit csináltatok?
- Úgy körülbelül 1500-at, ha nem többet. Fáj is a kezem. Nem tudom, te hogy bírod egész nap.
- Én nem gyúrok sokat. Délelőtt nem sok desszertet szoktak kérni.
- Értem. Figyi, anyu.
- Hmmm?
- Amy mesélte, hogy nem engeded el az úszótáborba.
Costans erre abba hagyta a süti készítést és hátradőlt a konyhaasztalhoz támaszkodva, karba tette a kezét.
- Tudod, már kiskora óta úszik és mindig is ez volt az álma. Nem előlegeznéd meg ezt neki?
- Tudod, kislányom. A tanulás a legfontosabb. Nem várom el, hogy mindig ötöst hozzon, de jó lenne ha meglenne a négyes átlaga. És az iskola úgy tűnik egyetért velem ebben, ugyanis legalább hármasnak kell lennie, ahhoz, hogy ússzon vagy bárbit sportoljon. Ha megint hoz egy kettest matekból akkor kirakják a csapatból. Hidd el én is csak a javát akarom és azt, hogy kövesse az álmait, de ahhoz tanulni is kell. - majd újra elkezdte amit abbahagyott.
- Igazad van anya, de mi van ha nem kapja ki időben és jó lett neki a dogája, de te nem engedted el, ő pedig hiába tanult. Szerintem azt sosem fogja megbocsájtani.
- Először is: Nincs olyan, hogy felesleges tanulás! Másodszor pedig, majd én azt elintézem. De ha ennyire aggódsz a nővéredért, akkor segíthetnél neki tanulni.
- Ugyan már anya, csodákra én sem vagyok képes. - nevetett.
- Tudod mit? Segíteni fogsz a nővérednek! Ez az ára a sütiknek, amiket most csinálok. Nem ártana nektek egy kis csapatmunka.
- De anya!
- Nincs "de anya", Britt! Sikerülni fog! A hétvégén, ha tanultok, két jegyet tudsz vele javíttatni, nem?
- És mi lesz a kampánnyal?
- Mi hiányzik még?
- Mondjuk maga a beszéd!
- Ugyan már, Birtt! Ismerlek, az a beszéd már amikor jelentkeztél meg volt írva.
- De... ki kell javítani.
- Andrew átnézni és segít neked.
- De...
- De?
- Na jó, segítek neki! De cserébe a finomabbaknak kell lenniük, azoknak a sütiknek!
Felrohant és benyitott a testvéréhez:
- Holnap reggel ha 5-kor kelsz, akkor készülj el időben! Segítek tanulni! 6-kor itt leszek!
- Lehetne fél 7?
- Negyed 7! Ha azt mondod mindjárt jövök, itt hagylak és nem segítek többet!
- Rendben. Köszönöm Britt!
- Szívesen! Ne gépezz sokáig, aludd ki magad!

Miután Brittany felment Andrew is hazaért.
- Kicsim! Hazaértem!
- Itt az ideje, már fél 8 van. Hol voltál eddig? - ölelte meg Costans kedvesét óvatosan, hiszen tiszta liszt volt.
- Dolgoztam. A fiúkat kilakoltatják szerdán és nincs hol lakniuk a képzés idején, se a télin, se a tavaszin.
- Hogyhogy? Annyi szálloda van a városban!
- Igen, de az egyikből kilakoltatták őket. A másikat, amiben megszálltak volna lebontották. És nem sok szálloda vállal kiskorú hírességeket és van amelyiknek benne van a szabályzatában, hogy szülő nélkül nem szállhatnak meg 18 vagy 21 éven aluliak.
- Hmmm... Akkor mi lenne, ha itt laknának, velünk?