* Brittany szemszöge*
- Óh, ez az ugrálós kis srác! - mondta Josh. - Mi újság, pajti?
- Kizárt, hogy vele egy házban éljek! - mérgesen Will-re mutattam.
- Nem fogok velük élni! - értett egyet velem Will.
- Mi történt, srácok? - érdeklődött Jason miközben minket vizslatott a szemével.
- Brittany! Beszélhetnénk egy kicsit? - lépett elém anyu, majd kimentünk.
*Andrew szemszöge*
Nathan Willre nézett és grimaszokat vágott. Mikor a srác észrevette ugyan ezt csinálta.
- Mint az ovisok! - szólalt meg Josh.
- De most komolyan, mi történt? - értetlenkedett még mindig Jason.
- Ugye nem ő volt az a lány, Will? - tapintott rá a lényegre Ben.
Will bólintott:
- De! Ő volt! - morogta.
- És akkor a kis srác, aki leöntötte Tyler, az... - kezdte el Jason és midenki Nathanre nézett. Will az ablakon bámult kifelé.
- Igen!
- Akkor most mi is történt? - érdeklődtem, mindenki tudta miről van szó, kivéve engem, de Amy-n is láttam, hogy bizonytalan volt. - Nem akarok kereszttűzben élni, úgyhogy mondjátok el, mi a probléma?
- Tyler, én és Will a mozi előtt találkoztunk Brittanyval és Nathannel. Nate ráöntötte az üdítőjét VÉLETLENÜL Tyler-re és aztán bocsánatot kért. Tyler elfogadta, de Will bosszús lett és "rátámadt" Nate-et, Brittany kiállt mellette és összevesztek.
- Akkor ezért mondta Britt, hogy mennyi idióta él a Földön. - nevetett.
- Amy, ez nem vicces! - szóltam rá nyugodt hangnemben, majd a srác felé fordultam. - Will! Britt mindig kiáll a védetlenekért, és ha te nem kerülöd a vitát, akkor sokszor össze fogtok veszni.
- Ugye nem gondolod, Andy, hogy én vele együtt fogok lakni?
- Akkor muszáj lesz másik helyet keresnek! - nyújtogatta a nyelvét Nathan.
- De bizony! Úgy gondolom! Éééés még segíteni is fogtok neki, ha kéri! Főleg te, Will! - a srácokhoz fordultam. - Szeretném, ha a család tagjai lennétek és beszállnátok a családi életbe, tudjátok... a háztartásba meg ilyesmi. Nate! Ne provokáld Will-t! - szóltam rá a nyelvét nyújtogató "gyerekemre", mikor láttam, hogy Will kezd még jobban ideges lenni.
Jason nevetett és magához húzta a kis srácot. Összekócolta a haját.
- Holnaptól próbáljatok több időt együtt lenni, mert ha beköltöztök, akkor legalább már egy kicsit össze lesztek szokva. - nézetem körbe a srácokra.
Josh, Jason és Ben összenéztek és elnevették magukat. Tyler is tudta, hogy min nevetnek és ő is elmosolyodott. Dustin is hallotta, amit mondtam, de jobban elfoglalta, hogy SMS-ezzen barátnőjével, Megan-nel. Will pedig a sarokban mormogott.
*Brittany szemszöge*
- Britt, tudom, hogy ideges vagy a kampány miatt, de légy egy kicsit megértőbb. Azt hittem rajongsz ezért a bandáért!
- Így is van, de Will délután úgy felidegesített. Majdnem megverte Nathan-t.
- De nem tette! És nem is fogja, mert figyelni fogunk rátok! Csak bírd ki egy kis ideig! - könnyű mondani. A szemeimet forgattam, majd felháborodottan meg visszaszóltam:
- Egy kis ideig? Anya! Majdnem egy évről van szó!
- Tudom, Brittany, tudom. De nem mehet ez, hogy állandóan veszekedtek. Egy idő után mindenki ideges lesz és annyi lesz a családnak.
- Akkor ne költözzön be!
- És hol szállnak meg akkor?
- Csak Will-nek kell szállást keresni!
- Vagy mind vagy egy sem! Ki kell bírnod Will-t! Okos lány vagy, megoldod! - blahblahblah... - Ne hagyd, hogy ez a fiú idegessé tegyen! - már ha ránézek ideges leszek!!! - Milyen jogász leszel? Elkezdesz veszekedni majd a vádlottal vagy a tanúval?
- Nem, persze, hogy nem! De ez most hogy jön ide?
- Kezeld ezt is úgy, mint egy esetet! - Mivan??? -Ne veszekedj vele! Ígérd meg, különben nem segítek a kampányban! - a zsarolás mestere! Tudom, hogy nem nyerhetek anyával szemben és mégis csak ő az anyám, mégha a helyzet ennyire igazságtalan is, végülis beleegyeztünk, hogy beköltözzenek, nem mintha lett volna más választásunk...
- Rendben, rendben! Megígérem!
- Nagyon helyes. Akkor ha lenyugodtál visszamehetünk. - mutatott az ajtóra.
*Andrew szemszöge*
Újra bejöttek a szobába és megkértem Brittanyt és Willt, hogy maradjanak bent. A többiek autogramot osztogatnak, a család pedig elindul hazafelé.
- Srácok, figyeljetek! Meghallgattuk, hogy mi történt! Szerintem beszéljük ezt meg! Mit gondoltok egymásról? Will? Kezded?
- Nagyszájú hisztérika.
- Beképzelt felfuvalkodott kotnyeles idegbeteg!
- Hisztis picsa!
- Önző disznó!
Már majdnem egymásnak estek, mikor közbevágtam:
- Elég lesz! És most mondjatok pozitív tulajdonságokat a másikról!
- Pfffffff. -mondták egyszerre, közben mindketten hátradőltek. Hihetetlen, hogy mennyire ugyan azt csinálják...
- Két makacs ...! - motyogtam magam elé, majd a srác felé fordultam, mert úgy gondoltam így fair. -Will! Kérj bocsánatot!
Will előrehajolt.
- Miért én? - lepődött meg, mintha az ég világon semmi rosszat sem tett volna, olyan felháborodottság volt a hangjában.
- Mert nem ordítozunk egy lánnyal, pláne nem nyilvánosan és amúgy sem a te ügyed volt, nem igaz?
- Rendben: - forgatta a szemeit - Bocsi. - mondta lezseren.
- Ez nem volt őszinte! - nézetem rá kicsit mérgesen.
- Bocsi. - ismételte meg lazán, még mindig nem a szemébe nézve és halkan.
- Will! - szólítottam fel idegesen.
- Jól van, jól van! - Will, Brittanyra nézett, aki komoly arccal, karba tett kézzel, hátradőlve várta a bocsánatkérést. -Sajnálom!
Brittany válaszként grimaszolt egyet.
- Brittany! - tényleg nem értettem, hogy lehet mindkettő ennyire makacs, de már én is ideges voltam, ebben a légkörben.
- Rendben, rendben. -Willre nézett. - Elfogadom! - Tudtam, hogy nem volt teljesen őszinte, de nem szóltam már semmit, mert tudtam, hogy ennél jobbat úgysem csikarhatok ki belőle.
*Brittany szemszöge*
Este az autogramosztás után Andy és én hazavittük a fiúkat.
- A koncert őrülten jó volt fiúk! - kezdte Andy. - És most kiosztom igazságosan a fizetést.
Ben egész úton engem figyelt, én viszont látszólag annyira fáradt voltam hogy észre sem vettem, de persze végig a fiúkat fürkésztem. Néha-néha Tyler is rám nézett, érdekelte, hogy rendben vagyok-e, hiszen csak Will-el háborúzom és meg kell mondanom elég fárasztó és stresszes "meló" is.
Will is Andy és közötem váltogatta a tekintetét, a száját húzogatta és duzzogott, amiért bocsánatot kellett kérnie. Dustin, Josh és Tyler jót röhögtek rajta.
- Hé, havibajos! Ez a tiéd! - nyújtotta Dustin Will felé a borítékot.
- Befejeznéd? - kérdezte egy kicsit mérgesen Will.
Erre aztán én is elnevettem magam. Will a szemeit forgatta. Észrevettem, hogy Ben figyel, többször összenéztünk és elmosolyodtunk. Flörtöltünk a szemükkel. Mikor Ben már nem rám nézett, hanem Andyvel beszélt, ugyan ez történt Tyler-rel.
Mi van ezekkel a fiúkkal? Most látnak először lányt? De meg kell hagyni, jó ez a "kis" figyelem.
Ben, Tyler, Josh és Jason rafinált volt. Összenéztek és máris tudták mit akarnak. Amikor megláttam, hogy ugyan az a vigyor ül mind a négyőjük arcán, tudtam, hogy valami készül.
- Andy! Feljönnél egy kicsit? Koccintsunk a turné végére! - kezdte Josh. A mosolya olyan édes volt, hogy szinte elolvadtam volna, ha rám szegezi.
- Arra, hogy nem rontottunk. - folytatta Jason. A kisfiús sármja olyan aranyos volt. A szőke haja és a szürkéskék szeme bearanyozták a napomat.
- Itt is van pezsgő! Koccintsunk itt! - vonakodott Andy.
- De, ha most utoljára vagyunk abban a szállodában..., akkor legalább használjuk ki! - mosolygott Ben. Igazi férfinek nézett ki. A haja fel volt zselézve és a barna szemétől rögtön kivirultam és mosolyogni kezdtem. Valahogy olyan jó érzést keltett bennem, minden idegességem elszállt és előjött bennem a nyugalom.
- Na, Andy ne kéresd magad! Biztos vagyok benne, hogy Brittany-nak is megfelelne, ugye? - nézett rám Tyler. - igazi rossz fiúsan nézett ki, pedig azok alapján, amiket eddig mutatott magából arany szíve lehet. Megtévesztő a külseje, de a tekintete igéző. Nem tudsz neki nemet mondani, ha eddig nem is akartad, ha rád néz, szívesen megteszed neki, akár ezerszer is. Persze én mindennél jobban fel szerettem volna már menni.
- Igen. Miért ne? Menjünk! - kíváncsi voltam, mire készülnek.
- Hát... rendben. - végül ő is beleegyezett.
*Ben szemszöge*
Mikor megérkeztünk én és Josh eltűntünk, akárcsak Andy zakójából a telefonja. Kikerestük a lányok számát és felírtuk a telefonunkba és egy cetlire is. Addig Jason és Tyler elterelték a figyelmet. Dustin és Will nem tudták mire készülünk. Josh-sal kihoztuk a pezsgős poharakat és a pezsgőt is. Brittany mellé ültem és neki öntöttem először, majd körbe mindenkinek. Brittany gyönyörű volt. Amikor Andy mondta, hogy két "lánya" van, nem gondoltam, hogy mindkettő ennyire szép. Mondjuk elég csak Costanst megnézni, a lányok valószínűleg tőle örökölték a szépségüket. Koccintottunk és megittuk a pezsgőt. Majd Jason ásítani kezdett. Nem gondoltam, hogy már ennyire kíváncsi, hogy nem bír várni egy fél órát sem, de úgy tűnik már nagyon izgatott volt.
Andy vette a célzást és elköszöntek. Mihejst kiléptek az ajtón Josh-sal megosztottuk a többiekkel a telefonszámokat, majd megbeszéltük, hogy holnap elmegyünk velük bulizni.
*Brittany szemszöge*
Amikor hazaértünk Andrew-val, a család után kb. két órával, Amy rögtön odaszaladt hozzám.
- Mi történt? Mi tartott ennyi ideig?
- Semmi érdekes, csak az autogramosztás után felmentünk hozzájuk koccintani a turné végére. Semmi extra. - vontam vállat és elindultam felfelé a lépcsőn a szobámba. Amy, mint egy kiskutya, végig követett.
- Szóval, mi lesz ha beköltöznek? - vetette magát az ágyamra. - Mit mondott Andy? Will...?
- Will-nek bocsánatot kellett kérnie. - vágtam közbe. - Abban egyeztünk meg, hogy nem provokáljuk egymást és egy "családként" élünk majd. - grimaszoltam. A szekrényhez mentem és szétnéztem miből lehetne választani holnapra. Aztán a pizsamámat kerestem.
- És ez neked rendben van? - erre a kérdésre dühösen megfordultam.
- Persze, hogy nincs. - emeltem fel a hangom. Nem szeretnék együtt élni azzal a nagyképű bunkóval, - sóhajtottam egyet és lenyugodott a hangom is - de nincs más választásom. - forgattam a szemeim.
- És mi lesz Nathan-nel?
- Anya azt mondta, hogy figyelni fog minket, Andy pedig a fiúkat, úgyhogy nem nyúlhat hozzá egy ujjal sem és persze én sem engedném neki.
- Igazi védelmező vagy, húgocskám. - ölelt meg. Visszaöleltem. - Amúgy, - gyorsan el akartam szabadulni, lezuhanyozni és az ágyba dőlni, végre bevágni a szunyát. Fárasztó nap volt a mai, úgyhogy egy kényes témára fordítottam a szót. - megtanultad a mai anyagot? - erre Amy gyorsan elengedett.
- Ööö... hát... még... izé... egy fejezet hátra van. - motyogta.
- Akkor hajrá! - mondtam mosolyogva és egy csokit nyújtottam felé. - Tessék, egy kis agyserkentő.
- Köszi. - az ajtóhoz ment. - Jó Éjt!
- Neked is!
Mikor kijöttem zuhany alól, hallom, hogy Andy kopog az ajtómon és kéri, hogy engedjem be. Törölközőben nyitottam ajtót. A hajam is be volt tekerve törcsivel, mivel hajat mostam.
- Bocsi, hogy így zavarlak. - kezdte.
- Semmi gond. Kiskorom óta ismersz. - egyáltalán nem éreztem magam kellemetlenül. - Mondd, miért jöttél? - végig barátságosan beszéltem vele.
- Utoljára szeretném felhozni a mai dolgot, de el szeretném mondani, hogy a srácok nem ilyenek. Will ma nagyon fáradt volt, nem pihente ki magát rendesen és volt egy kis zűr vele és a ... izé, hát... - kereste a szavakat - a lényeg az, hogy alapjába véve nem ilyen, és ha jobban megismered, majd te is megtudod.
- Nem biztos, hogy meg szeretném ismerni. - mondtam halkan, barátságosan Andy-nek. Igazi apa-lánya meghitt hangulat volt a szobában.
- Megértem. De hidd el, egyszerűbb lenne. De te tudod. - azt hittem befejezi a mondandóját, de folytatta. - És a többiekről mi a véleményed?
Tessék??? Azt nem mondhatom el neki, amit a kocsiban gondoltam. De akkor mit mondjak? Izé... hát...
- Jó fejnek tűnnek. - nyögtem ki végül.
- Örülök, hogy így látod. Nem lesz itt semmi baj. És nyugodtan "fogd őket munkára" a kampányhoz. - kacsintott rám. Rámosolyogtam.
- Meglesz.
Majd kiment. Én pedig átöltöztem és elaludtam.
Reggel telefoncsörgésre ébredtem.
Ki a fene keres ilyenkor??? Az órára néztem. 9 óra volt. Jesszusom, még sosem aludtam ennyi ideig. Biztos a koncert miatt, hogy későn feküdtem le. Szinte csak 7 és fél órát aludtam. De hol a telefonom? Hallom a csörgését, de sehol sem találom. Keresem, mindenhol megnézem. Mindjárt véget ér a zene. Hol lehet az a fránya telefon? Basszus. Leesem az ágyról a nagy keresésben. Végre megtaláltam! Az ágy alatt volt. Az utolsó pillanatban felvettem. Hirtelen szóltam bele és egy kicsit lihegve.
- Hallo! - nem ismertem a számot.
- Szia, Brittany. Csak nem felébresztettelek?
- Nem, nem, dehogy is. Csak nem találtam a telefonom. Ez minden. - sóhajtottam egyet és lentebb vittem a hangsúlyt. Hirtelen eszembe jutott, hogy még azt sem tudom ki van a vonal másik végén. - Amúgy... Kivel beszélek?
- Nem ismered fel a hangom? Na jó, mivel tegnap láttál először élőben megbocsájtom. - nevetett. Direkt olyan hangszínen mondta, hogy tudjam, hogy viccel. Már tudtam, hogy az egyik fiú az, de még nem tudtam melyik. A fiúknak mind különböző hangjuk van, talán Jasoné és Joshé hasonlít egy kicsit, de sajnos még így sem jöttem rá, ki is a rejtélyes telefonáló.
- Sajnálom, de ...
- Ben vagyok. - vágott közbe, jókedvűen. Hallottam a hangján, hogy jó napja van. Legalábbis eddig. Mikor kimondta ki ő, a szívem hevesebben kezdett el verni. Vajon miért hívhatott? Hireteln azok a gyönyörű barna szemek jutottak eszembe, a sármos mosoly, a felzselézett frizura. Tetőtől talpig Ben. Az igazi srác, akiért nők milliói bolondulnak meg. Kábulatba estem. Míg a milliónyi gondolat átfutott az agyamon, alig telt el 10 másodperc.
- Miért hívtál? - motyogtam lassan és szégyenlősen.
- A fiúk bulizni akarnak menni este és arra gondoltunk ti is jöhetnétek a nővéreddel. - mondta macsósan, majd kisfiús, zavarodott hangnemben folytatta - Persze, ha van kedvetek.
- Megbeszélem Amy-vel. - szedtem össze magam.
- Nem szükséges. - nevetett. - Josh beszélt vele. Azt mondta, hogy szívesen jönne, de tőled függ.
- Mikor beszéltetek vele?
- Most tették le a telefont.
- Akkor... hát... izé... Rendben! Menjünk! Miért ne? - fülig ért a szám. Együtt fogok bulizni a Stupor Boys-zal. Wáááááááááááá!
- Akkor 8-ra értetek megyünk.
- Rendben. Akkor 8-kor.
Leraktam és a párnába temettem az arcom. Ordítani kezdtem az örömtől. Majd átszaladtam Amy-hez.
Berontottam az ajtón. Kopogni is elfelejtettem. Amy az ágyon ült a rengeteg lappal, amit mára osztottam ki neki. Keményen tanult. Végigmértem az ágy aljától Amy feje búbjáig a szoba azon részét. Szinte már meghatott, hogy Amy küzd a céljáért és persze láttam, hogy az esti buliról sem akar lemaradni. Az örömvigyoromat felváltotta a "büszke vagyok rád mosoly". A nővérem egész idő alatt úgy nézett rám, mint valami őrültre, aki ráront a saját szobájában és csak néz ki a fejéből. Ja és persze beszívottam mosolyog. Majd ő is elnevette magát. Eszébe jutott egy ötlet, hogy miért tehettem ezt.
- Áááh, téged is hívtak! - mondta nevetve. Leültem az ágyára, egyenesen mellé.
- Látom, keményen tanulsz. Ha így folytatod, délutánra végzel és akkor még vásárolni is elmehetünk a bulira.
- Komolyan? - csillant fel a szeme. - Jujjj, Britt, köszönöm. - megölelt. Az ölelés után nevetve kimentem és összeszedtem magam. Nem voltam annyira éhes, ezért úgy gondoltam, lemegyek és eszek egy müzliszeletet. Már a lépcső végénél jártam, amikor megláttam Will-t. Várt valakit. Gondolom Andy-t. A rohanásból átváltottam lassú sétává. Ő is észrevett.
- Jó Reggelt! - mondta kedvesen, de mégis póker arccal.
- Neked is. - a meglepődöttség miatt, csak halkan tudtam ez mondani és ugyan olyan arckifejezéssel, mint az övé.
Elsétáltam mellette és az ebédlőbe tartottam. Anya a konyhában volt. Mikor megláttam odamentem hozzá. A kosárból kivettem a reggeli müzlimet és hozzá fordultam, miközben ő már az ebédet csinálta.
- Anya, mit keres itt Will? - érdeklődtem.
- Andy valamiről beszélni akar vele. Elvileg felajánlottak neki egy filmszerepet.
- Akkor nem fog beköltözni? - furcsa mód még csak nem is örültem neki, csak érdekelt.
- De, akár elfogadja, akár nem, itt fog lakni, Brittany. A filmet Chicago-ban forgatják.
Bólintottam.
- Értem.
- Hogy halad Amy? - nézett rám anya. Már el is felejtkeztem róla, hogy ő kérte, hogy segítsek.
- Jól. Meglepően szorgalmas.
- Látod? Képes ő erre is. - mondta büszkén. Ő megmondta...
A szemeimet forgattam.
- Rendben, igazad volt. Te megmondtad.
Anya nevetett egyet és megkért, hogy hozzam be a sütiket, mert most megmutatja mit kell velük csinálni. Amíg ő csinálja az ebédet én készítsem azokat, így haladunk is.
Kimentem a kerti konyhába és azt csináltam amit anya mondott. A nappaliból és az étkezőből be lehetett látni a konyhába. Néha éreztem Will szemét a hátamon, éreztem, hogy figyel. Mi van ezzel? Most miért ilyen? Eddig annyira idegesítő volt és most...? Meg tudnám fojtani.
Délben a fiúk velünk ebédeltek.
- Nagyon finom lett a leves, Costans. - jegyezte meg Josh.
Elbeszélgettünk a turnéról és a viccel sztorikról. Will végig jó fej volt. Érdeklődve figyeltem, hogy mi miatt változhatott meg. Talán drogos? A hangulatváltozásai... Aztán az ebéd végén magában elmosolyodott. Végig tudta, hogy figyelem és, hogy nem értem. Majd felém fordult.
- Kaphatunk, abból a guszta sütiből is? - kérdezte tőlem.
- Van süti? - lelkesedett Jason.
- Az... a kampányra van. - zavarba jöttem.
- Ne aggódj, Britt. - nézett rám anya. - Direkt többet gyúrtam. Nyugodtan hozz be mindenkinek kettőt, sőt... akár hármat is.
A srácok összenéztem, Amy is Nathan-nel. Mindenkinek ugyan az járt a fejében: Most mitől ilyen rendes velem Will?
Kiszedtem a sütiket és kiosztottuk. Mindenki megnyalta mind a 10 ujját.
- Ez Isteni, Brittany. - mondta mosolyogva Josh.
- Bizony, nagyon finom. - jegyezte meg Ben is.
Visszamosolyogtam rájuk.
- Hmmm. - Jason is beszállt.
- Nagyon jó lett. Anyukád tanított meg sütni, főzni? - érdeklődött Dustin.
- Igen, de ennek a nagy részét is ő csinálta, én csak befejeztem.
- Ne szerénykedj! Nagyon tehetséges vagy. - tette fel a kábító mosolyát Tyler.
Mindenki mosolygott, egyedül Will vágott komoly arcot:
- Nem is rossz tőled, Britt. - ismerte el.
- Nem is rossz? Te hülye vagy? - mondta Jason és mindenki nevetni kezdett. Will is elmosolyodott.
Ebéd után a fiúk szétszóródtak a házban. Jason, Dustin és Ben Nate-tel kosaraztak odakint. Amy felment tanulni, Josh pedig megkereste. Will még mindig Andy-vel tárgyalt. Tyler-nek meg valami dolga akadt.
*Josh szemszöge*
Ebéd után elkaptam Will karját és egy csendes helyre mentem vele.
- Figyi, ez egy rendes család. Ráadásul Andy családja. Tudom, hogy volt Britt és közted egy kis vita, de nagyon kérlek, ne játszd el a bizalmukat! Jó lenne nyugodtan élni velük és tudod, hogy amúgy sincs hová mennünk. Nagyon kedves volt tőlük, hogy megengedték, hogy itt lakjunk! - kértem kedvesen.
- Na most te figyelj! Tudom, hogy volt egy "kis" - mutatta a kezével - vita, de a nyugodt élet, barátom... itt nem fog működni.
- Miért nem?
- Valahányszor meglátom Brittany-t ideges leszek és ha belém köt akkor nem fogom kihagyni, hogy visszaszóljak neki!
- Nem inkább te vagy az, aki belé köt?
- Ez nem a te dolgod! - mondta okítva.
- De igen! Mert én vagyok a bandavezér és ha nem is lennék az, akkor is tag vagyok! És amit csinálsz, az kihat a bandára! - emeltem fel a hangom, de csak suttogva.
- És ha piszkálom, akkor mit csinálsz? Fekete pontot adsz? - incselkedett és sétálni kezdett.
Megragadtam a kezét és a falhoz löktem, odamentem hozzá és megfogtam az ingét a mellkasánál.
- Na ide figyelj! Ha a lányokkal vagy Nathan-nel bármit is csinálsz... esküszöm nagyon megbánod! - nem tudom mi volt velem, sosem keltem még így ki magamból. Sosem voltam az a verekedős típus.
- Na mi van? Bedurvultunk, vezérkém?
- Ha nem lesz hol laknunk... - eresztettem el az ingét és az ujjamat rá szegeztem - Te fizeted az árát!
- Még valami? - mondta nyugodt arccal, mint aki direkt idegesíteni akar, de nálam ez nem jön be, teljesen hidegen hagy.
- Csak ennyi. - mondtam és kisétáltam a szobából.
*Amy szemszöge*
Ebéd után visszatértem a tanuláshoz. Muszáj volt, ha este ott akarok lenni a bulin és még délután vásárolni is akarunk menni Britt-tel. Már el is kezdtem, amikor kopogást hallottam.
- Gyere be! - mondtam. Félénk, mégis férfias kopogás volt. Nem olyan, mint a tesóimé. Alig vártam, hogy megtudjam ki lehet. Josh volt az.
- Mit csinálsz? Nem jössz ki egy kicsit sétálni?
- Szeretnék, de nem lehet. Tanulnom kell.
- Ennyi mindent?
- Bizony, és ennél még több van, de ezeket még ma a fejembe kell verni.
- Milyen tantárgy ez?
- Matek. - forgattam a szemeim.
- Segítsek? - ellenállhatatlanul mosolygott. - Gyorsabban készen leszel. - ajánlotta fel.
- Rendben. - nem tudtam elutasítani.
*Brittany szemszöge*
Ebéd után folytattam a sütik készítését. 1 óra múlva Nathan kiabálását hallottam.
- Brittany! Britt! Segíts! Kérlek segíts! - ordítozott, közben nevetett.
Ledobtam magamról a kötényt és sietve rohantam ki. Mi történhetett? Miért nem vigyáznak rá a srácok rendesen? Ha valami baja esett...
Mikor kiértem láttam, hogy a három fiú vízipisztollyal a kezében körbeállja Nate-et. Mind a négyen csurom vizesek voltak, mégis tökéletesek. Mintha egy magazinba készítenének képeket. Minden tökéletes volt. Nem haboztam sokáig. A mellettem lévő vödörből kivettem egy megtöltött fegyvert és a fiúkra céloztam, akik rögtön szétszéledtek az öcsém körül.
- Ketten három ellen? Ugyan srácok, ez nem igazságos! - jelent meg a csata közepén Tyler.
- Akkor mire vársz, Ty? Fegyvertelenekkel nem harcolok! - jelentette ki Dustin.
- Úgy érzem a csata csak most kezdődik. - nevetett Ben.
- Csata? Ez már háború! - jegyezte meg Jason aranyosan.
- Akkor ... 3... 2... 1... - számolt vissza Dustin és mire kimondta a "tűz" szócskát mindenki a vödörhöz rohant. Egyesek a medencéhez. Mindenki tankolt, majd egymást fröcsköltük. Fél óra múlva, már alig találtuk egymást a kertben. A terasz mellett, egyik bokor mögött megláttam Tylert. Intett nekem, hogy menjek oda hozzá. Már Nate is ott volt.
- Taktikai megbeszélés! - húzott közelebb magához engem és a tesómat.
- Mi a terved, Ty? - Nate izgatott volt. Én elmosolyodtam. Örültem neki, hogy az öcsém ennyire jól szórakozik és meg kell hagyni én is élvezem a játékot.
- Jason a medence melletti bokor mögött van. Őt támadjuk meg utoljára. Dustint a virágállványnál láthatjuk. - vázolta fel a helyzetet. Odanéztem. Tényleg ott volt. Hogyhogy eddig nem vettem észre??? - Akit a legnehezebb lesz elintézni az Ben. Sajnos azt sem tudom hol van.
- Én tudom. - Nate-re néztünk. - Ott van a slag melletti fa tetején. - nevetni kezdett. - Milyen szerencse, hogy onnan nem lát be ide.
- Akkor itt a terv. Úgy látom a slag is nála van. Nate! Te zárd el a csapot, amihez hozzá van kötve a slag. Britt, te kezd el elölről locsolni, én pedig lelököm a fáról. Ha leesett Britt vedd el a fegyverét. Még jó, hogy ott van az a matrac a fa mellett.
- Igen, a nyáron azon csúszkáltunk. Még mindig nem tettük el? - gondolkozott el.
- Ha ez megvan, akkor jön Dustin. A virágállvány körül vannak fák. Ott el tudunk bújni és körülvesszük. Mindig másvalaki lő és csak egyet. - magyarázott, közben minket figyelt. A szánkba rágta, amit mondott. - Mikor már oda akar menni az egyik fához, akkor a másik kettő hátulról elkapja.
- És mi lesz Jason-nel? - eddig jó a terv, kíváncsi vagyok, hogyan tovább.
- Megvan! - vágott közbe Tyler szavába Nate. Még el sem kezdte mondani, amit akart, de Nate-nek már megvolt a saját ki terve. - Nekirontunk minden oldalról és beledobjuk a medencébe.
Ty-jal összenézünk. Nem is rossz ötlet. Vicces lenne.
- Rendben. Végülis ez is jó. - vonta meg a vállát elismerően Ty. - Akkor háromra indulhatsz Nate. - egymásra raktuk a kezünket. - 1... 2... 3...!
Nathan elindult. Ty követte a szemével. Amikor elért a második legközelebbi bokorhoz, Ty rám nézett:
- Mehetünk? - mosolygott.
Bólintottam és elindultunk. Hirtelen Ben elé ugrottam és fröcskölni kezdtem. A srác meglepődött, majd elnevette magát miközben fröcskölni kezdett. A slag lassúra volt nyitva, hogy a töltény tele legyen, de mégse csurogjon ki a víz. De a pisztolyból kifogyott a víz. Ben csodálkozva figyelte a fegyvert.
- Mi van? Csak nem kifogyott? - kekeckedtem. Ekkor rögtön rájött mi történt. Hátra akart fordulni, de Ty meglökte, Ben pedig a puha felfújt matracra huppant. Kicsordult a könnye a nevetéstől.
- Ezt nem hiszem el.
Ty lemászott a fáról, Nate is odaszaladt hozzám és pacsiztunk.
- Add csak ide! - mondtam mosolyogva, büszkén Ben-nek. Ideadta a fegyvert én pedig felsegítettem.
Ezután a fához rohantunk. Tyler spriccelt először, megadva a jelet, hogy kezdhetjük. Majd Nate és én. Aztán Nate, Ty és én. Majd megint én, Ty és Nate. Ez volt a sorrend, ez a három kombináció egymás után. Mivel én lőttem kétszer egymás után, (A 2. kombináción én fejeztem be, a 3.-at pedig én kezdtem el) felém indult el Dustin. Ty és Nathan már rá is rontottak és a földre terítették. Nate elvette a fegyverét, Dustin pedig Ben-hez csatlakozott, a teraszon leült egy székre.
Az utolsó kör jött. Már csak Jason van hátra. Szegény, nem tudta, de szerintem legbelül érezte, hogy már csak ő maradt. Kétségbeesve járkált a bokor mögött fel-alá. Ledobtuk a pisztolyokat és odarohantunk hozzá. Ty megfogta a két karja alatt, Nate a lábát fogta, én pedig a derekánál. Meglóbáltuk, majd a vízbe dobtuk. Ben és Dustin odaszaladt hozzánk. Fetrengtek a röhögéstől, akárcsak Nathan. Ty-jal összenéztünk és mi is elmosolyodtunk. Nathan-t a vállunkra ültettük és felemeltük. Mi nyertünk.
Jason morcosan mászott ki a medencéből. Azt hittük tényleg megsértődött.
- Jason, ne legyél már ilyen! Ez csak egy játék! - mondtam könyörögve.
- És nagyon szép az idő is. - folytatta Ben.
Dustin nem tudta abbahagyni a röhögést, attól féltem, hogy megfullad. De szerencsére semmi baja nem lett.
- Csak szívatlak! Britt, be ne vedd! Semmi bajom! - már ő is nevetett, majd lesegítette Nathant Tyler válláról. - Szép volt, kis haver. Ti nyertetek.
- Akkor a vesztes csapat meghívja a nyertest egy fagyira? - próbálkozott be.
- Legyen. - mondta Jason nevetve. Közben összekócolta Nate haját.
- Miért is ne? - folytatta Ben.
- Menjünk! - mondtuk egyszerre Dustin-nal.
- Várj! - ragadtam meg Ben karját. Pont ő volt előttem. Megállt és rám nézett. - Nem félsz, hogy felismernek?
- Srácok. - kiáltott utánuk. - Kellene valami álruha!
Napszemüveget és baseball sapkát tettek fel. Igazán amatőr álca ilyen hírességektől, de ha nekik így jó...
Miután visszaértünk a fagyizásból, Amy pont akkor jött le a lépcsőn és vásárolni mentünk. Nagyon jó kis rucikat vettünk a mai bulira. Már alig vártuk.
- Hogyhogy ilyen gyorsan végeztél? - bárhogy gondolkoztam nem tudtam rájönni.
- Josh segített.
- Josh? - meglepődtem.
- Igen. Nagyon aranyos és világosan magyaráz, pont mi te. Csak ő türelmesebb és több az ideje.
- Jajjj! - most jut eszembe. - A sütik!
- Mi van velük?
- Otthagytam! Félbehagytam a munkát.
- Biztos kibírják, míg hazaérünk. De... ne vedd sértésnek, de... Miért ilyen a.... hajad?
- Milyen a...? Óhhh, hát, csak játszottunk egy kicsit a fiúkkal. - ismertem be.
- Mit?
- Vízi háborút.
- Igen?? Milyen... laza lettél hirtelen.
- Erre csak most jöttél rá?
- Mióta a kampány tart, kész ... de most tényleg ne sértődj meg ... idegroncs vagy.
- Jó, lehet, hogy egy kicsit eltúlzom, de erősek az ellenfelek és fontos nekem ez a kampány.
- Britt! - állított meg, a kezét a vállaimra rakta és szembefordított magával. - Régen utolérted az összes jelöltet.
Elmosolyodtam. Jól esett, hogy ennyire hitt bennem. Megöleltem.
- Köszönöm, Am. - suttogtam a fülébe.
- Akkor most már lazíts egy kicsit! - nevetett.
Mire hazaértünk a srácok már nem voltak otthon. Gyorsan felrohantunk és készülődni kezdtünk. Én úgy döntöttem a gyors zuhany helyett, veszek egy nyugodt meleg fürdőt és kikapcsolok egy kicsit. Sikerült is. Hatalmas habok voltak a fürdőkádban. Mire leengedtem az összes habot... Hát annyit mondok gyorsabb volt kiengedni annyi vizet. Megszárítottam a hajam, szép hullámos lett. Majd felvettem az új ruhákat és felraktam a sminkem is.
Amy-re szokás szerint megint várni kellett. Nem is értem, mi tart neki ennyi ideig?!
A fiúk stílusosan késtek. Nem annyira sokat, csak 10 percet, ami lássuk be Amy-nek nem is ártott.
Nagyon megkönnyebbültem, amikor elindultunk. Én Ben és Tyler között ültem, Amy pedig Josh mellett. Will is jókedvében volt.
- Nagyon csinos vagy. - jegyezte meg Ben.
- Óh, köszi. Tetszik a hajad. - bókoltam vissza.
Josh-nak egyértelműen bejött Amy. Amy viszont még mindig azzal volt elfoglalava, hogy "Úúúúúúristen! Stupor Boys!" Gondolom, valami ilyesmi járhatott a fejében...
Ben rendes fiúnak tűnik. Kedvelem. De Tyler is jó fej. Dustin nagyon vicces. Jason pedig olyan, mintha a másik öcsém lenne. Will hangulata viszont gyorsabban változik, mint az időjárás.
A buli nagyszerű. Egyik fiú sem álcázta magát. Nagyban táncoltam Dustin-nal, Amy pedig Josh-sal, amikor Amy Ty és Ben odahívtak minket, hogy igyunk egy kicsit. Meghívtak egy-egy koktélra. Nagyon kedvesek voltak. Will minden számnál másik lánnyal táncolt.
- Hogy ez mekkora... - megálltam, mielőtt rosszat mondanék Willről. - finom! Nagyon finom! - mondtam, mintha a koktélról beszélnék.
- Örülök, hogy ízlik! - mosolygott rám Ben. De a szemeiben láttam, hogy tudja, hogy nem a koktélra gondoltam először.
Hirtelen az jutott eszembe, hogy ebéd után, Josh-nak és Will-nek valami nézeteltérése támadt. A limóban sem szóltak egymáshoz és Will sem ideges. Egyre bizarrabb ez az egész.
- Nincs kedved, velem is táncolni? - nyújtotta felém a kezét Ben.
- De, ami azt illeti van. - megfogtam a kezét és ő a táncparkettre vezetett.
Vagy 5 számot táncoltunk végig. Már ha azt táncnak lehet nevezni. Olyan hülyeségeket műveltünk le a parketten, hogy már mi is alig tudtunk mozdulni a nevetéstől. Ben mellett nagyon jól érzem magam. Igazán önmagam vagyok a társaságában.
Egyszer csak megragadta a karom és közelebb húzott. Kicsit már be volt állva, de még szinte teljesen önmaga volt, csak egy kicsit bátrabb volt.
- Nem sétálunk egy kicsit? Olyan zsúfolt itt.
- De, de. Mindjárt jövök, csak hozom a táskámat.
- Rendben, a pultnál várlak.
Kimentem az előtérbe és kiváltottam a táskámat. Mikor visszaértem rögtön megláttam Bent. Mosolyogva, jókedvűen mentem oda hozzá és már épp meg akartam érinteni a vállát, mikor a hosszú pult másik végén megláttam Amy-t, akihez Will egyre sebesebben tartott. Mi folyik itt?? Josh hirtelen ott állt mellettem. A telefonját nézte, majd felnézett rám. Végül a tekintete Amy-re ragadt, akihez éppen akkor ért oda Will. Megcsókolta. A srácok és én őket néztük. Amy nem lökte el magától. Amit Will tett, igazi kegyelemdöfés volt Josh számára.
A játszma elkezdődött.
